Mondtam, mikor őrzött szépséged fénye

elveszett és elrejtőzött előlem,

„Allahra mondom, gyötrelem emésztett fel,

melyben magát a halált ízleltem meg”

Szemeimből a keserves zokogástól

könnyek áradnak, mint a sebes források

Szemhéjaimnak nem volt elég a kiömlő könny,

míg végül maguk is ki nem száradtak

Szívem a szerelemtől bolyong, vágyam nőttön-nő,

ó, mikor jön el az újraegyesülés?

Tekintetem elől elillant a fény,

ó, gyönyörű Hold, hozz vigaszt e szemeknek