وَاللَّهِ مَا حُـولْ عَنْ حُـبِّ أَحْمَـدْ
Istenre mondom, nem fordulok el Ahmad szeretetétől
Hu
Hu
وَاللَّهِ مَا حُـولْ عَنْ حُـبِّ أَحْمَـدْ
لَوْ قَطَّعَتْنِـي سُيُوفُ الْمَنِيَّــةْ
Esküszöm Istenre, nem fordulok el Ahmad szeretetétől,
Még ha a végzet kardjai le is vágnának.
تَحْتَ نِعَالِـكْ خَدِّي مِدَاسَــهْ
اِسْمَحْ بِذَلِكْ مَـا فِيهِ بَاسَ
Az arcom szőnyeg a szandálod alatt,
Engedd meg, nincs ebben semmi rossz.
مَا فِـي بِجَمَالَكْ فِـي الْكَوْنِ نَاسَ
يَا أَبَا الزَّهْرَةْ الْبَتُولْ نَظْرَةْ إِلَيْنَـا
Nincs senki a világon, aki a szépségedhez fogható,
Ó, Zahra tiszta atyja, tekints ránk.
وَاللَّهِ مَا حُـولْ عَنْ حُـبِّ أَحْمَـدْ
لَوْ قَطَّعَتْنِـي سُيُوفُ الْمَنِيَّــةْ
Esküszöm Istenre, nem fordulok el Ahmad szeretetétől,
Még ha a végzet kardjai le is vágnának.
مَا غَيْـرُ وَجْهِـكْ يَبْرِي نِدَائِـي
ضَمَّـةٌ لِصَدْرِكْ تَمْحُو شَقَائِي
Semmi más, csak az arcod gyógyítja a hívásomat,
Egy ölelés a mellkasodról eltörli a nyomoromat.
قَدْ كِـدْتُ أَهْلِكْ إرْحَمْ بُكَائِي
رُوحِي لِأَجْلِكَ خُذْهَا هَدِيَّـةْ
Majdnem elpusztultam, könyörülj a könnyeimen,
A lelkem a te kedvedért, vedd ajándékként.
وَاللَّهِ مَا حُـولْ عَنْ حُـبِّ أَحْمَـدْ
لَوْ قَطَّعَتْنِـي سُيُوفُ الْمَنِيَّــةْ
Esküszöm Istenre, nem fordulok el Ahmad szeretetétől,
Még ha a végzet kardjai le is vágnának.
طُلُّوا عَلَيَّـا لَوْ فِي الْمَنَامِ
يَا أَبَا الزَّهْرَةْ الْبَتُولْ طَهَ التِّهَامِي
Látogass meg, akár csak álomban is,
Ó, Zahra tiszta atyja, Taha a Tehami.
حُبَّكَ يَا سَيدِي هَيَّجَ غَرَامِي
صَارَ مَعَ النُّجُومْ فَوْقَ الثُّرَيَّا
A szereteted, uram, felkavarta a szenvedélyemet,
A csillagokkal szállt a Plejádok fölé.