Az al-Aqiq völgyénél gyűltünk össze,

mi és a sötét szemű szépségek

Mit gondoltok Laila őrültjéről?

Az őrületnek ő csak töredékét ismerte

Ó, szemeim, elfárasztottatok engem,

s ó, szemhéjaim, elhagytatok engem

Ó, kicsiny szívem, légy türelemmel

azok iránt, kik elváltak tőlem

Hétfői napon váltam el tőleük,

kedd reggelre már emésztett a hiányuk

Nemes urak ők, kik hátrahagytak,

szemeimből vérkönnyeket sírok utánuk

Úgy sírtam, hogy még a madarak is

az ágakon megszántak engem

Allahra mondom, ha belehalok a vágyba,

saját könnyeimmel mossatok meg engem

Sirassatok el és mondjátok:

„Íme, e szemek áldozata nyugszik itt.”

Ott időztem még a hátasok körül,

kérlelve: „Allahért, vigyetek el engem

Népem lakhelyeihez!”

Útnak indultak, s nem köszöntek el tőlem

Menj, ó követem, siess hozzájuk,

s csókold meg az ő kezüket

Add át nékik az én üdvözletem,

hátha újra elfogadnak engem

Követem mosolyogva tért meg hozzám,

s mondta: „Örvendj, mert eljő a békülés!

Közös kenyeretek és sótok szent kötelékére,

megígérték: újra egyesülhetsz velük!”