يَـا سَـيِّـدَ الرُّسْـلِ غَـارَة
Ó Küldöttek Ura, Nyújts Védelmet
Hu
Hu
الله الله يَا الله الله الله يَا الله
يَـا رَبِّ صَـلِّ عَـلَـى الـمُخْتَارِ خَيْرِ العَبِيدْ
Allah, Allah, ó Allah! Allah, Allah, ó Allah!
Ó, Uram, áldd meg a Választottat, a szolgák legjobbikát.
يَـا سَـيِّـدَ الرُّسْـلِ غَـارَةْ لِأَقَـلِّ الـعَـبِـيـدْ
بِـوَصْلِ مَـحْبُوبِ قَـلْبِي يَـنْطَفِي ذَا الوَقِيدْ
Ó, Küldöttek Ura, siess a legcsekélyebb szolga segítségére
Szívem Kedvesével való egyesülés oltja ki e lángolást.
قَـدْ يَـجْـمَـعُ اللهُ مِـنْ بَعْدِ الأَيَـاسِ البَعيدْ
وَكَيْفَ آيِسْ وَهُـوْ قَـادِرْ عَـلَـى مَـا يُرِيـدْ
Allah talán egyesít a távoli s mély kétségbeesés után
S hogyan csüggednék, mikor Ő Mindenható minden akarata felett?
نَـذَرْتُ شَافْعَلْ إذَا شَاهَدْتُ عَيدِيدَ عِيدْ
يَــا وَادِيَ الغِيدِ ذِي مَــا مِثْلُهُمْ قَــطُّ غِيدْ
Megfogadtam, mit teszek majd, ha meglátom Aidid ünnepét
Ó, kecsesek völgye, kihez fogható sosem létezett.
قُـولُـوا لَـهُـمْ: مَـا تَـرِقُّوا لِلغَرِيبِ الوَحِيدْ
مَـهْـلاً مِـنَ البُعْدِ مَهْلاً مَـا عَـلَـى ذَا مَزِيدْ
Mondjátok nékik: Nem könyörültök-e a magányos idegenen?
Elég a távolságból, elég; mert nincs már több erő a tűrésre.
وَلَا بَـلـي قَــطّْ شَوْقِي غَـيـرَ دَائِـمْ جَدِيدْ
لِعَيْدَرُوسِ الـمَـعَـالِـي ثُــمَّ سَعْدِ السَّعِيدْ
Vágyam sosem lankad; örökkön tartó és megújuló
A fenséges magasságok Aydarusáért s a legboldogabb Sa'dért.
كَـمْ دَمَّـرُوا لِـي أَعَـادِي رُبَّ ظَـالِـمْ عَنِيدْ
وَأَنَا بِهِم إِنْ قَصَرْ جَهْدِي فِي النَّاسِ جِيدْ
Mennyi ellenséget s konok zsarnokot tiportak el érettem
S általuk, bár saját erőm kevés, nemesnek tartanak a nép között.
وَكُـلُّ عَـامٍ يَـقُـولُــوا هَــانْ وَأَنــا أَزِيــدْ
بِـعَـونِ رَبِّـي وَأَخْـتِـمْ بِـالـوَلِـيِّ الـحَمِيدْ
Minden évben mondják, alábbhagyott, ám én csak növekszem
Uram segedelmével, s imámat a dicső Szenttel pecsételem.
صَـلُّـوا عَـلَـى أَحْـمَـدْ وَمَـنْ صَلَّـى عَـلَـى أَحْـمَـدْ يُـفِـيـدْ
Kérjetek áldást Ahmadra, mert ki Ahmadra áldást kér, üdvözül