A szerető tekintete a szeretettre béke,

És a tudók közötti csend beszéd.

Összegyűjtötték a kifejezést a jelzéssel közöttük,

És ezzel értéseik egyetértettek.

Pillantásaikkal beszélgetnek, nem szavaikkal,

Így ami az egyik lelkében van, az inspiráció.

Ez itt van, és az ott, amikor látod,

És ennek titka azzal a titokkal van.

Titkaik találkoznak, összefonódnak és átölelik egymást,

Miközben testük különválik.

Ez beszél arról, és az arról,

Amit közvetítenek nekik, azt az írók írják.

A nézeteltérés elhullott, és szavai beszédükből,

Mert a harmónia betűivel vannak elragadtatva.

Megszokták mondani: „Igen, szolgálatodra” és egyesültek ezáltal,

Mert a „Nem” tiltott a nemesek számára.

Szokásaik olyanok, mint a Paradicsom népének, jellemük

Prófétai; isteniek és nemesek.

Vágyaik, énjeik és szerencséik mögött,

És az igazak tettei előtt.

Számukra kezek nyúlnak ki bőkezűséggel,

És lábaik szilárdan álltak a kötelesség teljesítésében.

Így az utazás tudás, és az értelem útmutató,

Az Úr a cél, és a Küldött a vezető.