Ó, Te, aki közel jöttél és felemelkedtél,

És lényedben és családodban tisztává váltál,

A legmagasabb magasságokba emelkedtél,

Egy páratlan utazás során.

Mellkasod teljesen megnyílt,

És tudásban és lelki állapotban növekedtél,

Valóban példaképpé váltál,

Te vagy Jászin és Táhá.

A Burák tisztelettel adózott neked,

Amikor meglátott téged, a kedvest,

Fejét meghajtotta, közeledett hozzád,

Fényeddel Isten megmutatta dicsőségét.

Ó, Te, akinek megadatott a Hét Ismétlődő Vers (al-Fátiha),

És a jelentések kapujának kulcsa,

A mennyek fölé emelkedtél,

És megkopogtattad annak kapuját.

Imádkoztál a prófétákkal,

A tiszták szentélyében,

Majd az egek felé szárnyaltál,

Miközben a lélek vágyott kívánságára.

Találkoztál az Üzenet Népeivel (Próféták),

Az útmutatás és jelentés népével,

És te magad is ragyogó glóriává váltál,

Nagylelkűségben és dicsőségben emelkedve.

Először ötven imát kaptál,

Majd könnyítést kaptál, hogy örömmel töltsön el.

Öt maradt kötelezettségként és parancsként,

És imádkozóik hívása meghallgatásra talál.

És végül, áldás és béke legyen

Mesteremmel - amíg a madarak turbékolnak,

A nemes Prófétával,

Amíg a szerető elragadtatva van benne.

És a Társakkal és a Családdal, az urakkal,

Akik az emberek vezetői a jóságban,

És a lelki titkok és áhítat népével,

Akik életéhez semmi sem hasonlítható.