A mindenség szépségéből fakad borom,

tisztán ízleltem azt, s ez megengedett

Teliholdam tulajdonságaiból árad e nedű,

egy szépségből, mely minden tökélyt magában hordoz

Arc ő, kinek ragyogása felvillant,

s a mindenség az ő tükrévé lett

Ha szíved a vele való találkozást áhítja,

úgy legyen vágyad az ő vágyával egy

Lélekben tágas ég vagyok,

testben pedig csupán porszem

Virág vagyok és víz vagyok,

elmerültem eksztázisom édességében

A lélek felemelkedett méltó rangjára,

a szív pedig jött, hogy őrizze és óvja azt

S a test is sietett a maga útján,

hogy elérje általa legmélyebb vágyát

Ó, gáncsoló, ki tudatlanságból vádolod

az egybeolvadást elért szerelmest

Ha őszintén feddesz, te is próbára tétetsz,

s e szerelmet nyomban megízleled

Minden egyébtől való megszűnésed által

az ő örökkévalóságának tágasságába menekülsz

S az ő tetszésének hűsítő itala által

a szív égető vágya ellobban

Isten áldásai szálljanak ajándékul,

illatosabban minden parfümnél

A Küldöttre, ki megjelent nekünk,

kinek fénye eloszlat minden tévelygést

Végtelen békességgel áldassék

családja, a dicső méltóság népe

Társai és mindazok, kik követik őket,

s Istennek minden szent embere