Írd le a szépet, aki tökéletes teremtésben és jellemben,

A szépség lényegéből elérte a tökéletességet.

Írd le a kecseset, akinek pillantása világokat ejt rabul,

Írd le a nemest, akinek arca tökéletességet birtokol.

Írd le nekem selymes pompában, amikor megjelenik,

Tökéletes minden vonásában, a vonzerő mestere.

Írd le nekem a Hasimita szemeket, írd le nekem a ragyogását,

Írd le nekem a szájat, amelynek mosolya fényt sugárzott.

Írd le a szépséget, akinek szeme természetesen sötétvonalú kohl nélkül,

A mély sötét szemű, akinek tekintete elfeledteti veled a gazellát.

Írd le a gyengéd szemű, fényes arcút,

A széles szeműt, akinek megjelenése elfeledteti veled a félholdat.

Írd le az alakjának eleganciáját, az arcának rózsás árnyalatát,

Írd le a szépet, akinek szépsége meghaladja a képzeletet.

Írd le a fényes nyakát, mint egy ragyogó csillag,

Írd le a szépet, akinek fénye az univerzumban gyöngyként ragyog.

Írd le az arcának fényességét, egy ragyogó gyöngy,

Írd le a szépség királyát és énekeld neki a vágy dalát.

Írd le az ívelt szemöldökét, a ragyogó fehér fogait,

Írd le a sima arcát és az édes, gyengéd beszédét.

Írd le a jól formált száját és a csillogó metszőfogait,

Írd le a tenyerének harmatát, amelyből az eső folyt.

Írd le a hosszú szempilláit, írd le az orrát, mint egy húzott kard,

Írd le az ívelt szemöldököket, amelyek tökéletes harmóniában találkoznak.

Írd le a Prófétát, aki Ádám előtt jött,

Magasztos az, aki megformálta őt—nincs hozzá hasonló.

Látták-e szemeid a Kiválasztottunk arcát?

Mondd meg—az Urad nevében—hogyan érted el azt az egyesülést?

Hányszor kiáltom: „Ó, Zahra apja, jöjj!”

Hányszor kiáltom: „Ó, Zahra apja, közeledj!”

Kiáltottam: „Ó, milyen intenzív a vágyam, ó Kedvesem!”

Mert valóban, a szemem vágyik arra a szépségre!