Ó legjobb, akinek udvarába áldást keresők jönnek,

Gyalog és megrakott tevéken hátán

Ó te, aki a legnagyobb jel vagy a szemlélő számára,

És a legfenségesebb áldás a hasznot keresőnek

Éjjel utaztál egyik szent helyről a másikra,

Ahogy a telihold halad az éjfekete égen

Azon az éjszakán felemelkedtél, míg el nem értél egy közelségi állomást,

Csak két íjhossznyira, Egy állomás, amit soha nem értek el vagy reméltek

Így minden Próféta és Küldött előnyt adott neked,

A mester előnye a szolgái felett

Átszelted a Hét Eget velük,

És te voltál a zászlóvivő – vezetted a menetüket

Amíg nem hagytál nagyobb célt a kiválóság és közelség keresőjének,

Sem magasabb állomást a felemelkedést keresőnek

Minden más állomás alacsonyabbnak tűnt a tiedhez képest,

Mivel a legmagasabb kifejezésekkel hirdettek téged – az egyedülállót

Hogy elérj egy tökéletes közelségi állomást,

Rejtve a szemek elől, És megszerezz egy titkot, amely minden teremtés elől rejtve van

Így elértél minden kiválóságot páratlanul,

És egyedül haladtál át minden állomáson, távol mindenki mástól

Valóban fenséges a rangok mértéke, amit kaptál,

Felfoghatatlanok az áldások, amiket kaptál

Örömhír nekünk, ó muszlimok gyülekezete,

Mert valóban van egy támaszunk és gondoskodásunk, amely soha nem rombolható le

Amikor Isten megnevezte azt, aki engedelmességre hívott minket,

A legnemesebb Küldöttek közül, Ettől kezdve mi lettünk a legnemesebb népek