Dicséretemmel szolgáltam őt, bocsánatot keresve

Az élet bűneiért, melyet költészetben és mások szolgálatában töltöttem

E két bűnnel koszorúzva, melyek következményeitől rettegek

Mintha most egy áldozati állat lennék

Mindkét hibában csak az ifjúság vakmerő tévelygését követtem

Végül semmi mást nem értem el, csak rossz cselekedetet és megbánást

Jaj annak a léleknek, amely csak veszteséggel találkozott ügyleteiben!

Nem használta ezt a világot, hogy biztosítsa a Túlvilágot, sőt még tárgyalásokba sem kezdett

Aki eladja a Túlvilágát e világért cserébe,

Hamar rájön, hogy becsapták, mind a jelen, mind a jövő hasznában

Ha bűnt követnék el, az nem törné meg

A Prófétával kötött szerződésemet, sem nem szakítaná meg kapcsolatomat vele

Mert van egy védelmi szerződésem vele

Azzal, hogy Mohamednek neveznek, és ő a legmegbízhatóbb az emberek között az ígéretek megtartásában

A Feltámadás Napján, ha nem fogja meg a kezem

Tiszta jóságból, akkor csak mondd: „Milyen szörnyű vég!”

Távol áll tőle, hogy valaha is megfossza a reménykedőt nagylelkű ajándékaitól,

Vagy hogy visszafordítson valakit, aki menedéket keres, anélkül hogy tisztelettel bánna vele

Mert amióta minden gondolatomat az ő dicséretére szenteltem,

Őt találtam a legjobb biztosítónak megváltásomra

Bősége nem fog elmaradni még egy poros és szegény kéztől sem,

Mert bizony az eső virágokat hozhat még a legsziklásabb lejtőkön is

Valóban, már nem vágyom e világ virágaira,

Mint amiket Zuhayr kezei gyűjtöttek össze Harim dicséretéért