Küldetésének híre félelmet keltett az ellenség szívében,

Mint amikor a figyelmetlen kecskék megriadnak egy hirtelen zajra

Folyamatosan találkozott velük minden csatatéren,

Amíg a lándzsák darabokra nem vágták őket, mint húst a hentes asztalán

Vágytak a menekülésre, majdnem irigykedve

A sasok és keselyűk által elvitt tetemekre

Az éjszakák múltak, anélkül hogy számolni tudták volna őket,

Kivéve, ha azok a Szent Hónapok éjszakái voltak

Mintha a vallás vendégként érkezett volna udvaraikra,

Minden bátor vezérrel készen arra, hogy széttépje ellenségeik húsát

Egy tenger fegyveres férfiakat hozva gyors lovakon,

Bátor harcosok hullámait zúdítva előre a csata zajában

Mindegyikük Allah hívására válaszolva, az Ő tetszését keresve,

Heves támadást indítva, hogy gyökerestül kitépje a hitetlenséget

Amíg az iszlám vallás, nekik köszönhetően,

Száműzetése után újra egyesült családjával

Mindig védve ellenségeitől a legjobb apa által

És a legkiválóbb férj által, így sosem lett árva vagy özvegy

Ők voltak a hegyek – kérdezd meg azokat, akik harcoltak ellenük,

Mit láttak belőlük minden csatatéren

Kérdezd Hunaynt, kérdezd Badrt, kérdezd Uhudot – a halál és pusztulás évszakai,

Számukra katasztrofálisabbak, mint a végzetes járványok

Fényes kardjaik vérrel és vérrel tértek vissza,

Miután mélyen ittak ellenségeik fekete fürtjei alatt

Mint írók, akik nádtollakat forgatnak lándzsák helyett,

Tollaik nem hagytak a testeken semmilyen részt jelöletlenül

Fegyverekkel borítva, mégis egy különleges tulajdonság különböztette meg őket,

Ahogy a rózsa illata különbözik a tüskés szalamfa illatától

A győzelem szeleinek illatát hozták neked,

Hogy minden bátor harcosukat bimbózó virágnak képzeld

Mintha, lovaikon ülve, virágok nyílnának a magaslaton,

Nem a nyergek feszessége tartotta őket ott, hanem az elszántságuk szilárdsága

Az ellenség szívei zűrzavarban, rettegve hatalmas erejüktől,

Alig tudták megkülönböztetni a bátor harcosokat a juhnyájtól

Akiknek segítsége Allah Küldöttétől származik —

Még az oroszlánok is, ha találkoznának velük barlangjaikban, megnémulnának félelmükben

Sosem látnál egy barátját sem, akit ne segítene,

Sem egy ellenségét, aki ne lenne legyőzve

Közösségét vallása erődjében alapította meg,

Ahogy az oroszlán letelepszik kölykeivel a barlangjában

Hányszor döntötték le Allah szavai azokat, akik vitatkoztak vele! Hányszor győzte le a Világos Bizonyíték ellenfeleit az érvelésben!

Elég csoda számodra — ilyen tudás valakiben, aki írástudatlan, az Ignorancia Korában élt, és ilyen kifinomultság egy árvában!