Vezesse Allah a Szépség Szeretettjét az igaz útra,

és óvja meg őt a pusztulástól, melytől fél.

S az irigy lelkét égesse Isten szeme bánatával,

s tartsa őt ébren, míg az éjszakát álmatlanul nem tölti.

A szent hely gazellája ne szűnjön meg ajándékozni nekünk

mósuszt és kámfort, míg az ellenség mit sem sejt.

Érte szeretem Dammúnt, Nadzsdot és a lankákat,

és Khajlát s a hágót, hol az ő fénye felragyogott.

Egy fátyolos hölgy Hásim és Mohamed nemzetségéből,

kire Isten áldása szálljon szüntelen és örökké.

Ne feddjetek hát a szépséges miatt, inkább bocsássatok meg,

mert szívem vele van este, miként reggel is.

Ó, gáncsoskodók, mutassatok gyöngédséget és irgalmat

a lesújtott szerelmesnek, kinek élete nyomorúságos lett.

És ne hidd, ó, a törzs gazellája, hogy én

balgaságba estem – Isten ments! – míg a tevehajcsár dalát zengi.

Hajtva a vágyakozás tevéit egy szentély felé,

hol a nép harmatos kertben telepedett meg.

Ajdidban, Allah óvja egész Ajdidot,

egy vándorló esőfelhővel, bármikor villámlik vagy dörög.

Haladjon át Vádi al-Naka zöld mezőin,

Zanbalba és Basárba, amíg a gerle énekel.

És árassza el fény al-Furajtot és Bakdar népét,

a bocsánat záporával s a pusztulástól való biztonsággal.

Mert hány gnosztikus nyugszik e temetők mélyén?

S hány nagy tudós, ki által az ember a tudatlanság sötétjében utat lel?

Ajdidban minden ünnep a meghittség forrásává vált

a szomszédokkal, kik oda vándorolnak, az igaz út népével.

Allah vallásának imámjai ők, hívva az Ő teremtményeit

az Ő kapujához; áldott, ki hallja e hívást!

És siessetek a Magasztos Úr felé,

az Ő iránti engedelmességben, keresve az örök üdvösséget.

Félve Isten büntetését az Ő tüzében,

hol az elnyomók és lázadók mindörökké lakoznak.

Azok, kik nem követték az emberiség legjobbját, Mohamedet,

az útmutatás Prófétáját, a nagylelkűség tengerét, a szív rozsdájának eloszlatóját.

Legyen rajta Allah áldása és az Ő békéje,

áldás és béke az idők végezetéig.