Dalnokom, zengd el nékem (ó, Ramadán)

a szeretettek történeteit (ó, Ramadán)!

S kik eltávoztak (ó, Ramadán)

s szemem elől eltűntek (ó, Ramadán),

Ki szép arcú (ó, Ramadán),

fürtös és ékes hajú (ó, Ramadán).

Allah óvja ez éjeket (ó, Ramadán),

hogy egyesülhessünk vele (ó, Ramadán).

S kötődésem váljon üdvössé (ó, Ramadán)

az ő kelyhe s itala által (ó, Ramadán).

Ó, Fenség birtokosa (ó, Ramadán),

fűzd az én sorsomat az övéhez (ó, Ramadán)!

Mert szívem a távolságtól (ó, Ramadán)

s az elválástól epedezve olvad (ó, Ramadán).

Hátrahagyok minden bút (ó, Ramadán),

s lelem örömömet szüntelen (ó, Ramadán).

Van Uram, ki ismeri (ó, Ramadán)

dolgaim rejtett mélységeit (ó, Ramadán).

Úgy látom, a feddés (ó, Ramadán)

hiba és nem igazság (ó, Ramadán).

Oltalmat keresek (ó, Ramadán)

a tökéletes szépség áldásában (ó, Ramadán),

Ki a próféták között (ó, Ramadán)

a legjobb s legtökéletesebb (ó, Ramadán).

Abu al-Kászim, Ahmed (ó, Ramadán),

nékünk a legkiválóbb Küldött (ó, Ramadán).

Általa minden szükségem (ó, Ramadán)

és vágyam beteljesedik (ó, Ramadán).

Ki Mohamedet tudhatja (ó, Ramadán)

büszke őseként (ó, Ramadán),

Annak minden súlya (ó, Ramadán)

nehezebbnek bizonyul (ó, Ramadán).

Az ő áldásával az én Uram (ó, Ramadán)

megbocsát s elnézi vétkeim (ó, Ramadán),

Mikor minden más út (ó, Ramadán)

nehézzé válik számunkra (ó, Ramadán).